A Látóképi csárda, Debrecen vonzáskörzetében, a Debrecen-Látókép, külterület 99. szám alatt üzemelve, helyi, megyei, sőt regionális és országos szinten is komoly elismerést szerzett már a hajdúsági vendéglátásnak és történelmi „csárdakultuszra épülő” idegenforgalomnak. Mindenképp méltó lehet tehát eddigi elégedett vendégei, törzsvendégköre mellett minden ide ellátogató tisztelt új vendégünk figyelmére is.
A Debrecen Városától 11 km-re, a 33. főút mellett, frekventált és forgalmas helyen meghúzódó Látóképi csárda komoly történelmi múltat és karaktert mondhat magáénak, hiszen egy, már negyed évezredes, azaz 2019-ben már 288 éves épületben üzemel. Mégpedig igen nívós, az ide látogató nagyszámú vendégsereg osztatlan elismerését élvező módon, vendéglátó helyként üzemelve, autentikus és a történelmi karaktert valóban megőrző csárdahangulattal. A hangulatos, családias, teraszos csárdában 120 féle családias és házias étel közül választhatnak az ide betérő vendégek.
A történelmi karakterét megőrző, és annak magas nívóján üzemelő vendéglátóhely terasza 150 fő befogadására alkalmas, míg a belső tér 80-100 fő befogadására is. Üdülési csekket is elfogadó hely vagyunk.
Igen izgalmas és érdekes adaléknak számít, s a csárda története szempontjából mindenképp jelentős adat a „névetimológia”, azaz a Látóképi csárda érdekes elnevezésének eredete, ami egyébként minden több száz éves és még ma is üzemelő vendéglátóhely kapcsán izgalmas adalék. Ebben a tekintetben elmondható, hogy a legendára, szájhagyományra épülő hagyomány és a racionális, oknyomozáson épülő feltételezések keverékéből hámozhatjuk ki az elnevezés eredetét. Az azonban kijelenthető már az elnevezés kapcsán is, hogy akár „a legendák csárdájának” is nevezhetjük a Látóképi csárdát. A „látó kép” különleges és szokatlan elnevezés körüli legenda pedig a következő: a csárda ivójának falában megtalálható volt egy teljes ember nagyságú üreg, amit egy férfialakos festmény takart. s a hagyomány szerint erről a preparált falfestményről kapta nevét a Látóképi csárda. A fülkében rejtőzködő egyén a szájhagyomány szerint a képen hasított résben figyelhette, hogy kik az érkező vendégek, s így eldönthette, hogy ő maga mikor bújhat elő. Így tehát a festményen ábrázolt pásztor szeme igen sokszor bizonyult valódinak, amikor a túloldali rejtekhelyéről, egy lyukon keresztül figyelte a csárda történéseit. Az itt gyakran megbújó betyároknak jöhetett jól igazán ez a falikép, hiszen a pandúrok mozgását időben kifigyelhették. A hagyományos emlékezet szerint tehát innen származik a „Látókép” elnevezés.
Ugyanakkor találhatunk egy prózaibb és tényszerűbb okok és magyarázatok mentén megszülető választ is az elnevezés eredete felé irányuló oknyomozás mélyén, s ezzel függ össze a „dombon csárda” meghatározás is. A régi hajtó úton, Pest felől érkezve, a hajdúsági lösszhát utolsó egységén „felkapaszkodva” érkezhetünk meg ugyanis a környezetéhez képest legmagasabb helyen álló csárdához, ahonnan szépen rálátunk a Tócó völgyében, a Nyírség határán kiterebélyesedett cívis városra. Bizonyosan nem véletlen tehát e magas pontnak egykori „Látó Telek”, „Lát Telek”, „Látó Kép” elnevezése.
Mindenki eldöntheti, hogy melyik néveredet magyarázat a szimpatikus a számára.
A hagyomány szerint még nevezik „magas küszöbű csárdának” is a fogadót, amelynek másik különleges jellemzője, hogy az hírlik róla, hogy küszöbének tengerszint feletti magassága azonos, azaz egy szintbe esik a debreceni Nagytemplom toronygombjának magasságával. Ezt a szintén hagyományból fakadó felfogást azonban máris tévesnek nevezhetjük, ugyanis hiteles mérések megállapítás szerint a templom gombja egészen pontosan 51, 5 méterrel magasabban csillog, mint a Látóképi csárda fényes küszöbe, ám ez nem változtat különleges elhelyezkedése sajátosságain.
Bármelyik vonalra vezetjük vissza a Látóképi csárda elnevezését, tény, hogy egy legendás csárdáról beszélünk, ami nívója, történelmi kultusza és mai atmoszféréja, pincérei kedvessége és különleges kínálata révén valóban a csárdák legendájává vált mára.
Szeretettel és ínycsiklandozó ízekkel várjuk erre a magával ragadó és visszavonzó helyre kedves vendégeinket!